Képgaléria megtekintése

Az új Volkswagen Polo-ra jó ránézni, s ez javarészt a sciroccósra szabott frontnak köszönhető. Persze a karosszéria méretein is változattak, mégpedig úgy, hogy sportosabb kiállásúnak tűnjön az autó. Az új modell öt centiméterrel hosszabb, három centiméterrel szélesebb és másfél centivel alacsonyabb elődjénél, így - bár magas építése megmaradt - vagányabb lett. Ahogy a Golf, a Polo is egy klasszikus vonalú ferdehátú, kiterjedt ablakfelületekkel, vékony, kilátást könnyítő A- és B-oszlopokkal, s csaknem egyenes tetővonallal. Ha azonban alaposan szemügyre vesszük az autót, láthatjuk, hogy a tervezők sokat játszottak a domború lemezfelületekkel és az élekkel. Ebben a kocsiban már van fantázia. Akadt is közönsége bőven, a kézi autómosóban és a benzinkutakon például nem egy alkalommal jöttek oda az autóhoz, hogy közelről is megvizsgálják és kérdezzenek róla. A Polo orr-része osztatlan tetszést aratott, a hátulját azonban inkább barátságosnak mondták. Szerintem is így van, a húzott fényszórók, a sarkaikból kiinduló és felfutó élek, valamint a széles alsó rács együtt igazán sportos képet adnak. Ez a lökhárító még egy GTI modellen is elmenne. A far rövid és magas, újdonságot csak a rafinált világítótestek jelentenek.

Képgaléria megtekintése

A Polo belső helykínálata nem sokat változott, csak az arányok módosultak valamelyest: most elöl még nagyobb a térérzet, hátul azonban picit szűkebb a hely. Utóbbira a magas üléspozíció ad magyarázatot; a hátsó fejtér például kisebb, mint az előző generációs Polo-ban. A lábtér megfelel a kategória átlagának, így nagyjából 175-180 centiméteres magasságig kielégítő a kényelem a hátsó traktusban. A csomagtér kétszintes, melyre éppen a magasra helyezett ülések miatt volt szükség. Bővítésnél így sík maradhat a rakodófelület. A 280 literes (+10 liter az előző generációhoz képest) poggyásztér egyébként jól pakolható, csupán a csomagokat kell a szokottnál kicsit magasabbra emelni.  

Képgaléria megtekintése

Kicsit komor a szürke/fekete környezet, ám ezen kívül semmi kifogásolnivalót nem találunk a Polo-ban. A Comfortline (közepes) szinttől puha borítású a műszerfal, emellett kellemes tapintásúak a gombok és a kezelőszervek is. Kifejezetten szépek a krómkeretes levegőkilépők és főműszerek, de a tekerőgombokat sem hanyagolták el. Ezek kivitele is elsőrangú. A kék háttérvilágítás is a múlté, a körműszerek immár fehéren világítanak, s köztük modern LCD kijelző kapott helyet. Ilyennel csak nagyautókban lehet találkozni. A kezelhetőség és az ergonómia kifogástalan, de a minőségérzet az, ami igazán meggyőzi az embert. Itt kell megemlítenem a szűk illesztéseket, a kiváló zajcsillapítást és az ajtók csukódásának hangját is. A kormány nagyon széles tartományban, négy irányban állítható, az üléseket pedig a lehető legtermetesebbre szabták. Az ülőlap hosszúsága és a háttámla szélessége is megfelelő. Ezért mindenféle testalkatú sofőr megtalálhatja az ideális vezetői pozíciót.

Képgaléria megtekintése

A Polo-t az 1,4 literes 16 szelepes, 85 lóerős szívó benzinmotorral hoztuk el. Nem a legfrissebb fejlesztésű darab, s nem is mondható erősnek, még sincs vele semmi gond. Sokan azt gondolnák, alulmotorizált vele az autó. A kis wolfsburgi önsúlya azonban csupán 1 tonna, így a 85 lóerő sem okoz csalódást. 2000-es fordulatszám alatt a hajtómű teljesen erőtlen (kis ívű kanyarokban sokszor érdemes egyesbe visszakapcsolni), azonban utána fokozatosan éled, 4000-es fordulatszámtól pedig már vidáman húz. Zajával sem terheli a bent ülőket. Az 1,4-es benzinessel a Polo 12,1 másodperc alatt gyorsul fel 100 km/órára és eléri a 177 km/órás sebességet, ami az esetek többségében elegendő. Egyébként pedig amit a kis benzines elveszt dinamikában, azt behozza gazdaságosságban: normálisan használva a Polo 6,7 litert fogyasztott, ami nagyon kedvező érték. A motorhoz egy ötfokozatú kézi váltót kapcsoltak, ami egyszerűen csak korrekt darab. A kar könnyen jár a kulisszában, de a megvezetése nem a legpontosabb. Ezt persze csak gyors váltásoknál vesszük észre.