cimkék: autóteszt, subaru, legacy, bokszer
A Subaru „globalizálódásának" áldozatául esett a Legacy is. Bár megtartotta hagyományos subarus erényeit, mint a bokszermotor és a szimmetrikus négykerék-hajtás, egyértelműen szélesebb rétegeket szólít meg. Tágas és csendes családi autó, a bokszer dízellel pedig nagyon jól fogyaszt.
A tavaly áprilisban, a New Yorki Nemzetközi Autószalonon bemutatott ötödik generációs Subaru Legacy nyílt hadüzenet volt a nagy és kényelmes rugózású amerikai limuzinoknak. A japán gyártó valóban nagyot váltott az új modellel; a Legacy elődjéhez képest jócskán meghízott és kifinomultabbá is vált, olyannyira, hogy immár nemcsak az amerikai, hanem az európai modellekkel is állja az összehasonlítást. Fanyalgásra csak a külseje adhat okot, ami vagy elnyeri az ember tetszését, vagy nem, köztes állapot nem létezik. Néhány szögből a Legacy valóban más japán modelleket idéz; ha nem lenne a védjegynek számító légbeömlő nyílás a motorháztetőn, kicsit zavarba is lennénk a típus meghatározásakor.
A Legacy a felpúposított tető miatt oldalról kissé bumfordi benyomást kelt, s a felhizlalt kerékjáratokban viccesen festenek a 16-os kerekek. (Kapható 18-as szett is). Az első fényszórókat is jelentős méretűre növelték, bár elölnézetből azok metszett élei és a turbós Subarukra jellemző légnyílás a géptetőn együtt szigorú ábrázatot biztosítanak az autónak. Bevallom, nekem az előző Legacy jobban tetszett, de ennek a formáját is meg lehet kedvelni. Egyébként az új Legacy 35 milliméterrel hosszabb, 90 milliméterrel szélesebb és mintegy 80 milliméterrel magasabb az előző modellnél, tengelytávja pedig 80 millimétert gyarapodott. Aki a számok alapján szellős belteret vár, nem csalódik.
A Subaru Legacy a nagyautók komfortját nyújtja, bőséges, itt-ott szinte zavarba ejtő a helykínálata. Testmagasságtól függetlenül a pilóta gyakorlatilag elveszik a vezetőülésben, a plafon kápolnaként magasodik a feje fölé. Az első utas teljesen kinyújtóztathatja lábait, s mögötte még akkor is elég hely marad egy magas felnőttnek. A Legacy azok közé az autók közé tartozik, amelyekben hátul is kényelmes ülni, mert a háttámlák kellőképpen döntöttek, s fejtér is akad bőven. (A Legacy 1505 milliméter magas!). Magukkal az ülésekkel sincs probléma, jól formázottak, a szükséges mértékben támasztják a testet és ülőlapjuk is elég hosszú. A Comfort felszereltségű autókban a vezetőülés elektromos állíthatósága is széria, ami a lehető legpontosabb beállítást teszi lehetővé. A vezetési pozíció egyébiránt nem olyan tökéletes, mint a német prémium limuzinokban, de közelít hozzá. A csomagtér tisztességes méretű, 486 literes, de nyílása kicsit szűk.
A Legacy műszerfala kész felüdülést jelent a többi Subaruéhoz képest. Modern és egészen rendezett, bár az elektronikus rögzítőféket azért keresgéltem egy ideig. A kormánytól lefelé, balra található. A műszerfal inkább sportos hatású, mint elegáns; ezt a szálcsiszolt, alumíniumhatású, egyébként tetszetős betétek is hangsúlyozzák. Az új kör alakú főműszerek nagyon szépek, különösen éjszaka, s ismét jó volt nézni, ahogy minden indításnál a mutatók végiglendültek egyszer a skálán. A háromküllős kormány szintén elnyerte a tetszésemet. A középkonzolról a Transformers című film robotjai jutottak eszembe; nem kizárható, hogy a tervezőket ezek a „lények" is inspirálták. Egyebek mellett az illesztésekre sem lehet panasz, s ebben a Subaruban találjuk eddig a legjobb minőségű anyagokat.